Netnaplómban ( http://www.tokaiandras.blogspot.com/ ) tegnap nekikezdtem régóta vajúdó Titusz-regényem újjáélesztésének.
Egy kis ízelítő:

"Megígértem, hogy hetedikéig elküldöm Takách Tituszról formálódó regényem bőséges rezüméjét. Közben máris elseje lett, s neki kell látnom. Nem lesz könnyű, mert a regényből ugyan legföljebb ha hetven ilyen gépelt oldal van kész, de az anyag, amit idestova hetedik éve görgetek magam előtt, mint friss hóból gyúrt, s egyre növekvő golyót elszánt kiskrapek, egyre nagyobbra, már-már mozdíthatatlanná növekszik. (Aztán persze tavasz, olvadás, miegyéb, - ez is a már használhatatlan hasonlatok közé sorolható.) Bár, - hogy még egy kicsit mégis a növekvő hógolyónál maradjunk: a hógolyó tán mégis szemléletesebb az ismeretes, s irodalmi berkekben ugyancsak használhatatlanná nyűtt Peer Gynt hagymájánál, hisz a kezdet kezdetén sem kecsegtet azzal, hogy ha szét- (nem bontogatod ám, hanem:) rúgod, találsz majd valamit legbelül. E hógolyóról, s hasonlókról azonban bővebbet majd később, a regény során.
A Titusz-tömb így növekedett hát. Azzal kezdődött, hogy elgondoltam, mi lenne, ha a Dugovics Titusz-motívumot, aminek magva közhelyszerűen közismert, azonban szerencsére(?) kidolgozatlan, körülményeiben kellően homályos, s így jól használható egy mai legenda alapzatául, drótvázául, stb., megpróbálnám kidolgozni, egyszerre használva ki az alakban rejlő magvas és groteszk, mert mai ésszel haszontalan és célszerűtlen hősiséget, és a hősiség azért mégiscsak ott bujkáló valódi vonzerejét....
Tovább a blogomban:
http://www.tokaiandras.blogspot.com